Page 12 - Richter_Patika_18_3
P. 12

12
GENERÁCIÓS
KÜLÖNBSÉGEK
Minden kritika nélkül: a mai gyerekek el Természetes,habárhol,bármikorafülünkhöz
sem tudják képzelni, milyen is volt az a világ, amikor még ritkaságszámba ment a lila tehe- nes csoki, amikor déligyümölcsöt leginkább csak decemberben lehetett beszerezni, az első eperszemet nyáron ízlelhettük meg, és görögdinnye sem volt kapható minden évszakban.
Most a hipermarketek egész évben elárasz- tanak és kényeztetnek bennünket széles és minden igényt kielégítő választékukkal.
A szüleink minden követ megmozgattak, hogy az akkori NSZK-ból időben megérkezzen a fa alá szánt karácsonyi ajándék. Mélyen a reti- námba ivódott az a pillanat, amikor az egyik barátunk apukám segítségével megkapta élete első háromcsíkos sportcipőjét. Könny csordult ki mosolygós arcán, majd az ágya mellé tette a cipőt és egész este nézegette, dédelgette. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy ugyan mi is mindig mindennek nagyon örültünk és mindig mindent megbecsültünk, de nem biztos, hogy ennyire ki tudtuk nyilvánítani örömünket és hálánkat a felnőttek felé, akik tényleg nagy energiát fektettek bele és áldozatokat hoztak, hogy az ajándékok a kívánt hatást érjék el.
emeljük a mobil készülékeinket és pillanatok alatt összejön a kapcsolat, akár kontinenseket átívelően is. A szülők rácsodálkoznak, ha az iskolában a tanórákon beszedik a gyerekektől a telefonokat, mondván így nem érik el őket. Nem tudom, de valahogyan felnőttünk mi is. Ha gond volt az iskolában, a tanáriból telefo- náltak a szülők munkahelyére.
Mi egy kisebb társasházban laktunk, ahol két szomszéd kapott vonalas (!) telefont, mi nem. Mindenki a szomszédokhoz vagy az utcai fül- kékhez járult, ha telefonálnia kellett. Nem felejtem el, mennyit szaladgáltam Zugliget és Pasarét között, hogy működő telefont találjak. Gyűjtögettem a bélásokat (az akkori 2 Ft-ost), ami használatával néhány percig összekötte- tés alakulhatott ki a nagyszüleimmel vagy a barátaimmal. Sorban állás volt a fülkék előtt, közben kvaterkáztak az emberek, hol türelme- sen, hol kevésbé türelmesen, mert mindig volt valaki, akinek fontosabb és sürgősebb volt a mondandója. Ilyenkor jelzésértékűen kocog- tatták a telefonfülke oldalát.
De ennyi TV csatornával sem voltunk elkényez- tetve. Sőt! Az én gyerekkoromban hétfőnként


































































































   10   11   12   13   14